A világ túlsó feléről egy apró ország bekopogtat egy szupergépért…

„Nélkülözhetetlen eszköz a tehetségek kibontakoztatásához” – az első magyar szuperszámítógép beszerzése

20 éve lépett be Magyarország a csúcskategóriájú szuperszámítógépet működtető országok szűk klubjába. Komjáti Katalin és Keresztesi János anno kereskedelmi, illetve ügyvezető igazgatóként dolgozott azon, hogy Magyarország első szuperszámítógépét minél kedvezőbb áron szállítsa le az azóta iparági legendává nemesült Sun Microsystems Kft. A határon fennakadva toporgó német fegyveres kísérőktől kezdve az átadás legmeglepőbb mozzanatáig idézték fel az emlékeiket.

Keresztesi János: Már volt képviselete, egészen pontosan leányvállalata a SUN-nak, 40-50 fős törzsgárdával. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézettel (NIIFI) és a Magyar Tudományos Akadémiával már a kezdetektől jó munkakapcsolatunk volt, műszaki-mérnöki és gazdasági-kereskedelmi szempontokból rendszeresen egyeztettünk.

Komjáti Katalin: Nagy Miklós, a NIIFI akkori igazgatója következetesen és elszántan dolgozott azért, hogy legyen Magyarországon szuperszámítógép. Kivételesen erős támogatást kapott a projekt Kroó Norberttől, az MTA akkori főtitkárától, aki operatív ügyekkel foglalkozott, ő biztosította az infrastruktúrát a tudósoknak. Ők ketten átlátták az igényeket és a lehetőségeket egyaránt, szakmai elkötelezettségük nélkülözhetetlen volt a sikerhez. 

És persze a sikerhez sok-sok tárgyalásra és egyeztetésre is szükség volt…

Keresztesi János: Igen, de minden magától értetődően zajlott. A NIIFI felügyelte a rendelkezésre álló kapacitások felosztását az egyetemek, kutatók között. A szakembereik egyöntetű álláspontja, hogy jobb lenne nem csak az uniós országokban elérhető kapacitásokat igénybe venni drágán – órákban, percekben mérték a gépidőt –, minden érintettet meggyőzött. A beszerzésnek tehát megvoltak a maga racionális, költséghatékonyságot garantáló okai is, a növekvő igények, a szűken és drágán mért külföldi kapacitások szorításában ez volt a kézenfekvő megoldás.

Komjáti Katalin: Több beszélgetésünk is volt az akadémia képviselőivel is, gyakorlati kérdésekben egyeztettünk. A gépidőre vonatkozóan egyre több és sürgetőbb igény fogalmazódott meg az akadémiai közegben, így kormányzati szándékot is generált a felismerés, hogy a szuperszámítógép nélkülözhetetlen eszköz a tehetségek kibontakoztatásához.

A beszerzésre kiírt tender győztese pedig a SUN lett.

Keresztesi János: Szerencsés találkozás volt. Ez a projekt fontos volt a SUN vezetőinek is. 

Komjáti Katalin: Nagy előnyt jelentett, hogy nem csupán egy kereskedelmi képviseletünk, hanem leányvállalatunk volt Magyarországon. A támogatás nagyon fontos szempont volt, és kiváló csapatot biztosított a cég. Minden piaci területre jutott mérnök kolléga. Idővel ők is szakosodtak az egyes ügyfélspecifikus technológiákra, a szuperszámítógép különösen ilyennek számított, egy olyan újdonság, ami unikum is egyben. Ezzel együtt ár-érték arányban volt kimagaslóan jó az ajánlat, túl azon, hogy a miénk volt a legjobb ár.

Hogyan sikerült a szuperszámítógép közel kétmilliárd forintos árát a magyar lehetőségekhez szelídíteni?

Keresztesi János: A SUN egyetemi közegből, a Stanfordról indult, tisztában voltak a tudományos kutatómunka jelentőségével. Volt egy stratégiai projektjünk ennek támogatására, amihez egy pénzalapot is hozzárendeltünk. Ahol a SUN jelen volt, ott lehetett kérni támogatást.

Komjáti Katalin: Végül 128 millió forintba került a majdnem 2 milliárdos értékű gép, ezzel is bizonyítva a SUN elkötelezettségét az oktatás és a tudomány iránt.

Keresztesi János: Stratégiai szempontból természetesen a cég vezetésének is sokat számított, hogy egyik leginnovatívabb termékünk, az E10K szuperszámítógép felkerült a világranglista 464. helyére, elsőként Kelet-Európa ezen régiójában.

Komjáti Katalin: Nekünk személy szerint is fontos volt, hogy a rendelkezésünkre álló összes lehetőséget megragadva és kiaknázva ne csak a munkánkat végezzük el, hanem tegyünk az országért, a közösségért.

Keresztesi János: Fontos volt a SUN regionális vezetőinek, majd nagyon hamar a csúcsvezetőknek is, hiszen nem kis meglepetés lehetett számukra, hogy a világ túlsó feléről egy aprócska ország bekopogtat egy szuperszámítógépért…

Volt már akkor ilyen szuperszámítógép Európában?

Komjáti Katalin: Egy vagy két nagyjából hasonló SUN gép volt Európában, de bankokban, mások számára hozzáférhetetlenül.

Meglepő problémákkal kellett szembesülni a beszerzés, az installálás és az üzembe helyezés során.

Komjáti Katalin: Február volt, latyakos idő… Csak a szállítás magyarországi szakaszának biztosítási díja is félmillió forint körüli összeg volt.

Keresztesi János: A csomagoláson volt egy fekete doboz, 5 foknál jobban nem volt szabad megdönteni a gépet. Sokáig tartott bejuttatni az épületbe, rámpát kellett építeni, egy ajtót is ki kellett bontani, de ez nem volt meglepetés, máshol a födémbe vágott lyukon át került be a gép a helyére.

Komjáti Katalin: Viszont a német fegyveres kísérők fennakadtak a magyar határon pár órára, hiszen Magyarország akkor még nem volt az EU tagja, de akkora értéket képviselt a szállítmány, hogy szükségesnek tartották a biztosítást. Ők az utolsó pillanatig jelen voltak, láthatóan ők is nagyon komolyan vették a feladatukat.

Az egész projektre ez a mentalitás volt jellemző. 

Keresztesi János: Igen, nagyon könnyű volt a NIIFI-vel dolgozni, remek szakemberek voltak ott, a mi mérnökeink fel is néztek rájuk és partnerként kezelték egymást.

Keresztesi János: Minden zökkenőmentesen, tervezetten zajlott. Még az átadáskor sem fagyott le a gép, pedig „alapszabály”, hogy átadáskor minden lefagy. Annyira magától értetődően, simán ment minden, hogy még ma is csodálkozom rajta.

Komjáti Katalin: A SUN mérnökgárdája is nagyon lelkes és érdeklődő volt, remekül tudtak együtt dolgozni. Mindenki nagyon optimista volt, és kicsit meghatódott, rengeteg érdeklődő jött, a miniszterek is egymásnak adták a kilincset.

Volt folytatás?

Keresztesi János: Persze. Ez eleve egy bővíthető, 60 gigaflops teljesítményű gép volt. Két héten belül már túljelentkezés volt gépidőre, szinte azonnal bővítették 80 gigaflopsra, majd jött az E15K. Aztán 2009-ben felvásárolták a SUN-t, és véget ért az együttműködés.

Mit gondolnak, hol fog tartani a szuperszámítástechnika újabb húsz év múlva?

Keresztesi János: Nekem a jövő már a szingularitás kategóriája.

Komjáti Katalin: Ha azt nézzük, hogy az a 60 gigaflops ma milyen mérhetetlenül nevetséges, pedig 20 éve toplistás csúcstechnológia volt, látjuk, hogy milyen szédületes a tempó. Azt gondolom, hogy az elmúlt 20 év megteremtette az alapjait egy következő, a fejlődés szempontjából sokkal meghatározóbb 20 évnek.